Erked – az elhagyott ékszerdoboz

 Egyéb, Kultúra  2 hozzászólás »
feb 052012
 

Erked nevét valószínűleg már csak olyan családnevek által ismerjük, mint az Erkedi, de fogalmunk sincs arról, hogy mekkora eldobott kincs rejtőzik ezalatt. Németül Arkeden, románul Archiţa.

Erked egy piciny kis szász falu volt Erdélyben, Maros-megye alsó keleti csücskében található, a Segesvárról Brassó fele haladó főútról kell letérni, és ahogy a kis köves úton haladunk a varázslatos dombok közé és el- elhalad mellettünk egy kis vonat, valósággal az időben utazunk vissza.

1238-ban Erkud néven említik először. A falunak 13. századi eredetű, 1404-ben bővített szász evangélikus temploma van. A templomot négytornyos, kettős falú erődrendszer övezi. Kapubástyáján 1529-es évszám olvasható. 1910-ben 1270, többségben német lakosa volt, jelentős román, cigány és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1941-ben még 553, 1977-ben 281 szász lakott a faluban. A falut elhagyó szászok gazdasági épületeiket a székelyderzsieknek adták el, akik ebből építették korszerű házaikat. 1992-ben 760 lakosából 467 román, 218 cigány, 52 magyar, 23 szász volt.

Európában egyedülálló toronyórával rendelkezik.

Ezt a falut tavaly hagyta el az utolsó német. Körülbelül száz család élt itt, akik önerőből felépítettek egy vártemplomot, kettős fallal körülvéve. Ezt a gyönyörű építményt 500 ember építette saját kezűleg. Képzeljük el azt az akaratot, precizitást és harmóniát e szász közösségben, bámulatos!

Nemrégiben egy Berlinből ideutazott remete, szerzetes felügyelte a vártemplomot, aki sokat mesélt nekünk. Elmesélte azt is, hogy ezt a várat soha nem támadták meg, mert nagyon elrejtett helyen van. Viszont amikor közeledett a veszedelem, a románok a kecskéikkel együtt elszaladtak az erdőkbe és cserben hagyták a szászokat.

Sajnos ezt a szerzetest, akivel nagyon jól összebarátkoztunk, elküldte innen a püspök azzal az indokkal, hogy túl sokat beszélt Istenről a turistáknak. Ahányszor odamentünk, mindig tartott egy 10 perces misét, ami szintén hatalmas élmény volt. És minden héten pontos időben harangozott és egyedül tartott misét, bárki mehetett, de a cigányok nem járnak német templomba, másképp csak lopnának. De ez felháborító, ráadásul a püspök művelte ezt! Most nincs senki, aki vigyázna a helyre és nincs senki, akihez most kimenjünk. Azt terveztük vele, hogy keresünk néhány szakembert és néhány baráttal, ismerőssel együtt segítünk a felújításban, renoválásban, de sajnos erre már nem kerül sor. Mindez kinek köszönhetően?

A templomot két fal veszi körül, a külső fal 3 méteres, a belső pedig 4-5 méteres. Ehhez hozzátartozik egy papilak, ami a falakon kívül található, de egy mesebeli kis ajtón lehet bejutni onnan a várba. A vár körülbelül 700 éves és ahogy belépünk a templomba, rögtön körülfogja az embert a múlt hangulata, de ekkor a szívünk is elszorul, mert nagyon rossz állapotban van. A képeken majd sok mindent megmutatunk és később fogjuk frissíteni is a képtárat.

Ugyanakkor azt hinnénk, hogy egy ilyen kis létszámú falucska csakis úgy nézhet ki, hogy apró kunyhók vannak szétszóródva minden fele. Ez egyáltalán nem így van. Olyan szépen és gondosan megépített, jellegzetes szász, rendezett ház sorok között kanyarognak a kis köves utcák. Akár egy kis városkában. Ráadásul gyönyörű központja van, ami csak úgy sugározza az egykor jelenlevő kultúrát. Mégis el kell, hogy szomorodjunk, mert ezt a helyet mostmár csak és kizárólag román cigányok lakják. Beköltöztek a gyönyörű házakba, melyek rögtön romlásnak indultak. Sorra bontják le az értékes házakat és téglánként hordják el, akárcsak a mezőségen a kastélyokat.

Valaki vagy felfigyel erre a helyre és rááldoz, vagy visszaköltöznek a szászok vagy örökre elvész ez az ékszerdoboz is, mint megannyi más.

A központ

 

Központ

 

Egyik utca

 

Papilak, ebben lakott a szerzetes

 

A papilak udvaráról a vár

 

A kis rejtett ajtó

A külső udvar

 

A belső udvarba vezető kiskapu

 

Külső udvar

 

A fő bejárat belülről

 

Belső udvar

A II. Világháborúban elhunyt  szász katonák emléktáblája

 

Az I. Világháborúban elhunyt szász katonák emlékszobra

 

(Tarsoly – Lily-S)

 

Nem saját képek (itt a templom még jól nézett ki)

(Erődtemplomok)

 Szerző: MaPol - 16:01

Erdély szépségei – Siebenbürgens Schönheiten

 Kultúra  7 hozzászólás »
feb 052012
 

Torocó – Eisenburg

1257-ben Toroczko néven említik először. Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók. Helyén egykor római castrum állott. A várat a tatárjárás előtt az Ákos nembeli Toroczkai család építette. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Mivel az ostrom alól kézdi székelyek mentették fel, a király 1257 és 1272 között a várat nekik adta. 1285-ben a kijavított várat sikeresen védték meg a tatárok Ellen. 1864-ben még ép volt, de 1874-ben már rom, azóta pusztul. 1910-ben 1512 lakosából 1343 magyar és 136 román volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 1393 lakosából 1241 magyar, 128 román és 24 cigány volt.
Erstlich ist es anführen als Toroczko in 1257. Dieses Dorfs Burg ist darauf ein Berg heißen Székelykő, das 1117 Meter ist. Heute wir können sehen nur dieses Burgs bissel Grundmauern. In dieses Burgs Platz war ein römisch Kaste. Das Burg hat ein Familie von Eisenburg erigiert, bevor tatareisch. Die Tataren hat vollauf das Burg demontiert in 1241. Da das Burg war unter Belangerung durch Seklers von Kézdi freistellen, hat der König denen vergibt, zwischen 1257 und 1272. In 1285 das Burg ist reparieren, und bescützen gutgehen. In 1864 es war schon integral, aber in 1874 war bereits Ruine, und es verfällt seit der Zeit. In 1910 sind aus 1512 Einwohnerschaft: 1343 Ungarn und 136 Rumänen.
Eisenburg war der Sitz der Komitats Torda-Aranyos bis Friedensvertrag von Trianon. In 1992 sind zusammen mit ihre Kogemeinde aus 1393 Einwohnerschaft: 1241 Ungarn, 128 Rumänen und 24 Zigeuner.

 Szerző: MaPol - 15:59

Kőhalom vára

 Kultúra  7 hozzászólás »
feb 052012
 

Kosd – patak partján Nagyküküllő vármegyében fekszik Kőhalom község, előbb város, a régi Kőhalomszék főhelye.

Székelyek voltak az első lakói de aztán elszászosodott: német neve Reps (a magyar név latin fordításából; Rupes, eltorzítva), csak a XVII. században bukkan fel. A falu már a tatárjárás után megvolt s ekkor merülhetett fel a szüksége, hogy a község nyugati szélén emelkedő, kb. 120 m magas bazaltcsúcsra várat építsenek, amely védelmezője s egyúttal fékentartója legyen a környék népének.

A vár az egész középkoron át királyi tulajdon s a benne parancsoló várnagyok hatalmas urai a népnek. S a szászok nehezen tűrték a földesúri hatalmat.

Az Árpádok kihaltával az erdélyi szász vendégek (hospites) a jelentkező trónkövetelők közül a bajor Ottó mellé állottak. Károly Róberttel szemben még akkor is ellenszenvvel viseltettek, amikor vetélytársai már eltűntek. 1324-ben nyílt lázadásban törtek ki. A felkelést Tamás erdélyi vajda hamarosan leverte; a zendülők vezére, Henning szász ispán, az ütközetben elesett. Egy kis csapat Kőhalomba vette be magát, de ez is gyorsan behódolt. Ez volt az egyetlen eset, hogy a vár háborús szerepet játszott. De nem is lett volna alkalmas komoly ostrom kiállására.

Kőhalom eredetileg csak a mostani belső várból állott. A hegy tetején falkerítette kis téren állott a várnagy és a csekélyszámú őrség lakásául szolgált néhány épület. Nincs nyoma öregtoronynak, vagy akár csak egy szerényebb, őrtoronynak. E kicsiny fellegvárhoz járult a középkor végén egy a csúcsot bekerítő körfal két toronnyal és egy a lejtő legkevésbé meredek pontját védő, sarkantyú módjára kiugró bástyával.

Adatok híján nem lehet megállapítani, mikor és mi módon jutott a vár a város hatalmába. Valószínű, hogy a fejedelmek nem tartották érdemesnek a stratégiai jelentőséggel nem bíró váracska fenntartását, ezért. a XVI. század végefelé átengedték a városnak. Sajátságos, hogy amikor a vár minden hadászati értékét elveszti, akkor kezd terjedelemben növekedni. A kőhalmi polgárok egyrészt hiúságból, másrészt, mivel a vár falai kisebb portyázó bandák ellen mégis csak oltalmat nyújtottak, nemcsak fenntartották hanem száz éven át egyre bővítették. Két tágas várudvart csatoltak hozzá s ezek megteltek apró házacskákkal. Különösen 1620 körül, Weyrauch Dávid királybírósága alatt. folyt nagy építő tevékenység. Ekkor emelték a nyugati külső várfalat., készítették az alsó várban a kutat s kijavították a meglevő épületeket. Kevéssel utóbb állították fel a “Szalonnás-tornyot” s a “Szolgák tornyát” ; 1643-ban készült a középső kapu, 1718-ban a (tévesen) templomnak nevezett épület.

A vár belsejében minden polgárnak lehetett s a legtöbbnek volt is saját költségén épített, elsősorban raktárul, kamrául szolgáló házikója. A nagyobb épületek közösek; a Szalonnás-toronyban még most is lóg telente két-háromszáz oldal szalonna, a falubeliek készletéből.

A vár jelentéktelenségét az mutatja legjobban, hogy a kőhalmiak 1613-ban szerezték meg az első ágyút váruk számára, amely aztán mindvégig az egyetlen maradt. 1735-ben vettek ugyan mellé egy mozsarat díszlövések céljára, de aztán az ágyú csövét be is olvasztották harangnak. Egyéb lövőszerszám bővebben akadt; 1792-ben 53 különféle puskát írtak össze. Az őrség rendszerint négy szál darabontból állott.

Így érthető, hogy az Erdélyben dúló gyakori háborúkban a kőhalmi vár semmiféle szerepet nem játszott. Csak egyszer, amikor Lipót császár bekebelezte Erdélyt, támadt egy német generálisnak, bizonyos Schmidt Györgynek az az ötlete, hogy katonai erősséget csinál belőle. Rengeteg közmunkát fordított rá, hordatta a fát, a sánckosarakhoz való karókat és vesszőt. Ebben az időben épült a Szalonnás-torony mellett a katonai raktár, a vár legterjedelmesebb épülete. Időnként több-kevesebb katonát. szállásoltak el a várban s így alkalmuk nyílt a lojális kőhalmiaknak megtanulni, mit tesz a császárt szolgálni. A jegyzőkönyvek szerint 1691-től 1699-ig többek között 136.546 forintot, 73 tallért, 14 aranyat, 8029 mázsa húst, 79 vágómarhát, 10.864 kenyeret, 22.689 köböl árpát, 51.833 köböl zabot és 508 hordó bort szolgáltattak ki a német katonaságnak, nem is szólva arról, hogy sok éven át minden katona részére hét öl vásznat kellett a kőhalmi menyecskéknek szőni. És a sok áldozat semmi haszonnal sem járt. Mert amikor aztán a kurucok jöttek, a jól táplált császári helyőrség meg sem kísérelte a vár védelmét, hanem igyekezett elvonulni baj nélkül. 1704-től 1708-ig ültek Rákóczi Ferenc fejedelem vitézei a helyőrség nyakán; de a magyarok kellemesebbnek találták lent a helyiségben szállásolni s a várat meghagyták a város kezelésében.

1849-ben csak a vár alatt dörögtek az ágyúk, amikor 700 honvéd és 20 Vilmos-huszár napokon át tartotta fenn az oroszok 5000 főnyi seregét. A kőhalmi erősség ennek a termophiléi hőstettnek csak szerepnélküli szemlélője volt.

Most pedig egy mese következik Kőhalom váráról:

Elek apó mesél
A vörös királybíró

A világhíres Hunyadi János idejében történt, amit most elmondok néktek. Abban az időben annyi volt a török Erdélyországban, mintha a földből nőtt volna ki. Pedig a dicső Hunyadi János az ő vitézeivel ugyancsak pusztította őket éjjel-nappal, de hiába, hogyha egyet levágtak, száz termett a helyébe.
A többi közt körülfogták a törökök Kőhalom várát is. Beüzent a basa a kőhalmi királybírónak, hogy, ha egy egész vágás szekér aranyat nem fizetnek, kő kövön nem marad s még a csecsszopó gyermeknek sem kegyelmez meg. De volt szörnyű nagy ijedség! Csak két ember nem ijedt meg: a királybíró, akit a vörös hajáért vörös királybírónak hívtak s az ő keze-lába: egy Menenges nevű ember, aki messze földön híres volt az ördöngösségéről. Csudálatos dolgokat művelt ez a Menenges. Ha jó kedve kerekedett, tüzet fújt a szájából. Ha vendégségbe hívták, fogta magát s a vizet borrá változtatta; amikor meg látta, hogy a vendégeknek erősen virágos kedve kerekedett, vízzé változtatta a bort.
Hát amint mondám, nagy volt az ijedség, amikor a basa beüzent Kőhalomba, az egész vágás szekér aranyért. Elészedte, kinek mi aranya volt, a ládafiából, de az egész Kőhalomban nem gyűlt össze több egy félvágás szekérre valónál. Na, most mi lesz? A török basa bizonyosan nem tréfál. De a vörös királybíró nem ijedt meg. Kiment az ő hű keze-lábával a várból, ment egyenesen a basához s azt mondta:
- Sok aranyat kívánsz, vitéz basa. Csak a felét tudjuk megadni. De ha türelemmel leszel, három hónap múlva a másik felét is becsületesen megadjuk.
- Jól van, – mondá a basa – de addig velem jössz Törökországba. Ha megkapom a másik félvágás szekér aranyat is, visszaeresztelek.
A vörös királybíró kihozatta a félvágás szekér aranyat, elbúcsúzott feleségétől, gyermekeitől, el a város népétől s indult nagy Törökországba, három hónapig tartó nehéz fogságra.
Legutoljára az ezermester Menengestől búcsúzott, de ez azt mondta:
- Ne búcsúzzék tőlem, nagy jó uram, mert én nem maradok el kigyelmedtől. Megyek kigyelmeddel a nehéz fogságba.
Elment a vörös királybíró s vele keze-lába. Török császár városában záratták toronyba, nagy nehéz fogáságra. De eltelt a három hónap s bizony nem érkezett meg a félvágás szekér arany. Elmult a negyedik, el az ötödik hónap, el a hatodik is, csak nem érkezék meg az arany. Eszük ágában sem volt a kőhalmi szászoknak, hogy kiváltsák a királybírájukat, pedig derék egy ember volt. Vagy az is meglehet, jutott eszükbe, de nem tudtak összegyűjteni egy félvágás szekér aranyat.
- Istenem, Istenem – sóhajtott föl egyszer a vörös királybíró – itt kell elsenyvednem ebben a sötét toronyban, a nehéz rabláncon! Hej Menenges, Menenges, mennyi ördöngösséghez értettél te is, amíg szabad voltál! Az volna az igazi ördöngösség, ha kiszabadítanál innét s haza vinnél Kőhalomba.
-Éppen csak ezt a szavát vártam, nagy jó uram. Feküdjék le csak s aludjék csendesen. Holnap éjjel a házában alhatik.
- Menenges, ne bolondozz, nincs kedvem most a tréfára.
- Uram, aludjék, egyébre gondja ne legyen.
Lefeküdt a vörös királybíró s csakhamar el is nyomta az álom. S amíg ő aludt, az ördöngős Menenges kinyitotta a torony vasajtaját, aztán leterítette a köpenyegét a földre s pitymallatkor felébresztette a gazdáját.
- Nagy jó uram, készüljön az útra.
- Ne tréfálj, Menenges!
- Nagy jó uram, üljön erre a köpenyegre s fogodzék jól belém!
A vörös királybíró ráült a köpenyegre, Menenges pedig valami hókusz-pókuszt csinált s azzal – surr! burr! kisurrant a köpenyeg az ajtón, fel a magas levegőégbe. Repült a köpenyeg, mint a szél olyan sebesen, tengeren, erdőn, mezőn át, s mire feljött a vacsoracsillag, szépen leszállott a kőhalmi vár udvarának a közepén.
- Itthon vagyunk, nagy jó uram!
Igazán otthon voltak. Összecsődültek a népek s szemük-szájuk elállt a nagy álmélkodástól. Hogy tudtak ezek hazajönni, amikor mindkettőnek a lábán volt a nehéz rabbilincs? Hiába kérdezték, nem mondták meg senkinek, hogy milyen csudálatosképen jöttek haza. Csak amikor Menenges meghalt, akkor mondta el a vörös királybíró, hogy Menenges az ördögök segítségével hozta haza.
Már akárhogy, de hazajöttek s az is igaz, hogy Törökországban voltak, nagy erős fogságban, mert azt a két nehéz láncot még nemrégiben is lehetett látni a kőhalmi vár egyik szögletében.

 

A vár mai kinézete:

(Makoforum.hu, Kárpát-medence.hu, Erdélyiturizmus.hu)

 Szerző: MaPol - 15:58

Mikor és hogyan veszítették el a külhoni magyarok az állampolgárságukat?

 Politika, Történelem  7 hozzászólás »
feb 052012
 

Az állampolgárság kérdése jogi kérdés, kötelem állam és polgár között. Abba harmadik személynek nincs beleszólása. Más állam így megfosztani sem tud egy magyar állampolgárt az állampolgárságától. Erről az egyetlen kérdésről senki nem beszélt még, ami pedig a könnyített megszerzéshez szükséges előismeret:

A magyar állam minden különböző országban élő magyar állampolgárt különböző jogi aktussal fosztotta meg az állampolgárságuktól. Ismétlem: Nem a felettünk győztes hatalmak, nem Románia és nem az utódállamok, hanem a magyar állam fosztotta meg a külhoni magyarokat az állampolgárságuktól.

1. Erdélyi magyarok magyar állampolgárságától megfosztása 

Az erdélyi magyarok a “Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelozéséről”, Bukarestben, 1979. június hó 13-án aláírt Egyezménnyel vesztették el véglegesen az állampolgárságukat. 1979-ben a román és a magyar állam megegyezett, hogy ne legyen román-magyar kettős állampolgár senki. Ennek megfelelően a két állam úgy döntött, hogy megfosztja az egyik állampogárságától a kettős állampolgárokat. Nyilatkozni kellett Romániában annak, aki magyar állampolgár akart maradni. Aki nem nyilatkozott, annak azon állampolgársága maradt érvényes, ahol élt. Mivel erről a legtöbb embereknek nem volt információja, általában nem nyilatkoztak. Ha nyilatkozott és magyar állampolgár kívánt lenni, akkor kiutasíthatták. Sokan ekkor kerültek át családostul Magyarországra.

Ma az Alkotmány kimondja, hogy (született állampolgárt) állampolgárságától nem lehet megfosztani, úgyhogy minket ilyen veszély nem fenyeget. Akkor nem mondta ki. Ezzel a szerződéssel fosztotta meg a magyarokat állampolgárságuktól a magyar állam.

1992-ben mondtuk fel az egyezményt, azóta lehet újra kettos magyar-román állampolgár valaki. A szerződés hatásának orvoslására a román állam ma minden román nemzetiségű személynek megadja az állampolgárságot, így a nála fejletlenebb Moldávia lakosainak is. És minden román állampolgár szavazhat a választásokon (Budapesti szavazatokkal jutott most is be a román parlamentbe az RMDSZ).

A nagymamám 1924-ben született Brassóban. Mivel a szülei magyarok voltak, így a születésével ő is magyar állampolgár lett. Kezdetben Brassóba járt magyar iskolába, de nem sokáig, hiszen a román állam kötelezte a magyar állapolgárokat a román iskolában való tanulásra azért, hogy a román állampolgárságot megszerezhessék. Ő születésétől fogva magyar állampolgár volt, a román állampolgárságot az 1930-as években szerezte meg. Nagymamám 1941 óta él Budapesten, a román állampolgárságát de iure ő is 1979-80-ban vesztette el.

2. A keleti blokk más országaiban élő magyarok magyar állampolgárságától való megfosztása

- Lengyelországgal 1961 júl. 5. napján.
- az NDK-val 1969. dec. 17. napján,
- Szovjetunióval 1963. jan. 21. napján
- Csehszlovákiával 1960 nov 4. napján
- Bulgáriával 1958. jún 27. napján
- Mongoliával 1977. aug. 15. napján

kötött szerzodésekkel kényszerítettük választásra állampolgárainkat. Ha valaki nem nyilatkozott, elveszített azt az állampolgárságot, ahol éppen nem élt.

Mindegyik szerzodés hasonló volt: a nyilatkozattétel után a másik állampolgárság elveszett. Rendszerváltás után pedig mindet felmondtuk. Ilyen állampolgárságtól fosztó szerződést kizárólag a szovjet-blokk országaival kötöttünk. Egyetlen demokratikus ország sem kötött ilyen szerzodést velünk.

Érdekesség, hogy az 1910-es években Magyarországra érkezett bolgárkertészek a Bulgáriával való szerzodéskötés után (mivel nem féltek a magyarországi hátrányos megkülönböztetéstol) éltek a nyilatkozat lehetoségével és zömmel úgy nyilatkoztak, hogy bolgár állampolgárok szeretnének maradni. Ők csak a rendszerváltás után kaptak magyar állampolgárságot.

3. A nyugatra emigrált magyarok magyar állampolgárságától való megfosztása

A nyugatra emigrált magyarokat az 1947. évi X. tc, az 1948. évi LX. tc és az 1948. évi XXVI. tc, valamint az 1957. évi V. törvény alapján egyedi állampolgárságtól megfosztást kimondó határozatok fosztották meg az állampolgárságuktól. Természetesen az állampolgárságuktól megfosztott személyek a rendszerváltással kérhették újra az állampolgárságot.

De nem kapja meg automatikusan az állampolgárságát visszaszerzett szülő magyar nemzetiségű és nyugati állampolgárnak született gyermekei csak akkor, ha magyarországon 3 évet tartózkodási engedéllyel tartózkodnak. (Plusz elotte 1 év jogszeru ittlét ugye a tartózkodási engedély megszerzéséért).

Számos olyan amerikai, venezuelai, német, osztrák állampolgár fiatalember és Pesten, akik magyar nemzetiségűek, de nem magyar állampolgárok. Nekik minden álmuk az volt, hogy szülei szüloföldjén éljen, de a tortúrát, ami a bevándorlási hivatalban van, nem bírták ki és vízummal élnek Budapesten.

Jogi álláspontom szerint ma a fentiek közül egyik állampolgárságtól megfosztó eljárás nem állná ki az Alkotmánybíróság normakontrollját. Ezt kell orvosolnunk, amikor szavazunk.

A vagyonuktól megfosztottak kárpótlási jegyet kaptak a rendszerváltáskor. Állampolgárságuktól megfosztottakat most kártéríthetjük.
További lehetőségek:

Sokan beszélnek arról, hogy nem állampolgárságot kellene adni, hanem a magyar nemzetiségűek bevándorlását kell megkönnyíteni. Ez jogilag nem járható út, hiszen az Európai Unió tiltja a bevándorlási és tartózkodási engedélyek kiadásánál a nemzetiségi alapon történő diszkriminációt. Az állampolgársághoz kapcsolódó nemzetiség alapján történő diszkriminációt viszont engedélyezi az Európai Unió. lásd:
Nehezedik a határon túliak állampolgársághoz jutása

Fentiek alapján nem marad más, mint az állampolgárság megadása, amellyel egy 25 éves (és nem 84 éves) jogsértést orvosolhatunk és beleillik az EU joggyakorlatába. És azt is hozzá kell tenni, hogy fentiek fényében a népszavazási kérdés jó kérdés.

Álláspontom az állampolgárság kérdéséről is egyetemi éveim alatt alakult ki, amikor megismertem.Akkor ismertem meg, hogy azok a nemzetek, amelyek több országban élnek, anyaország esetén alanyi jogon adtak nemzettársaiknak állampolgárságot. Akkor ilyen volt Németország és Izrael. Ma ilyen a környezetünkből Horvátország, Románia, Szlovákia (és számos más európai ország) ráadásul a szomszédos országokban nem kell az igényelt álampolgársághoz az állam területén lakni (Horvátországban 4 millió horvát él, azon kívül 2.5 millió). A szerbiai horvátok szavazatával maradt például 1 hónapja Szabadkának a polgármestere magyar.

Liberális szavazó lévén sajnálom, hogy a hazai kormányzó erők közül senki nem állt az állampolgárság könnyített megadása mellé. Külön sajnálom, hogy a kormány féligazságokkal riogat, és olyan számításokat tesz közzé, ami kizárólag a sokgyermekes munkanélküli nyugdíjasok áttelepülésével riogat. Sajnálom, hogy az e-mailen érkező anyagok is csak a veszedelemtől tartanak. Temesváron élő informatikus unokaöcsém írta nekem az alábbi sorokat:

“Ez az egesz olyam mintha en TB jaradekert konyorognek es ti eldontitek nepszavazason hogy megadjatok vagy nem… Ne haragudj ha tul indulatos voltam, de tobbre vartam az “otthoniaktol”, nem hiszem hogy megerdemeltuk ezt a banasmodot.”

Tisztelettel:
Dr. Árva Tamás

 Szerző: MaPol - 15:56

Megzavarták volna a csíki nemzeti ünnepet? – interjú az elsején előállított egyik fiatallal

 Politika  1,004 hozzászólás »
dec 022011
 

Miért mentek Csíkba az elsején előállított fiatalok? Hogyan viselkedtek velük a rendőrök, és miért vitték be őket az őrszobára? Az izgalmas nap eseményeiről az egyik résztvevőt és előállítottat kérdeztük. Kakassy Szilárd állt a Marosi Polgár rendelkezésére.

Kapcsolódó: Érik a botrány Csíkszeredában – magyarokat állított elő a csendőrség (Frissítve)

- Üdvözöllek: arra kérnélek, meséld el, miért is mentetek Csíkszeredába december elsején, és mely szervezetek képviseletében?

Kakassy Szilárd: Jó reggelt. Nos, mivel a sajtó már régen beharangozta a Noua Dreapta vonulását Csíkszeredában, természetesen azért mentünk, hogy nemtetszésünknek adjunk hangot. Nyilván nem a nemzeti ünnep irányába, a mi célpontunk a ND volt. Marosvásárhelyről eléggé vegyes társaság indult útnak. A HVIM alkotta a csapat gerincét, és ide csatlakozott a Marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör néhány tagja meg pár civil.

 - Mi történt pontosan Csíkszeredában?

Kakassy Szilárd: Mivel 5 órakor indultunk, ezért kissé korán értünk Csíkszeredába, fogtuk a csomagjainkat és a transzparenseket, majd egy helyi kávézóban kerestünk menedéket a csíkszeredai tél elől. Közben telefonon megkaptuk a hírt, hogy a ND elindult Sepsiről Csíkszereda irányába. Félóra múlva szedelőzködtünk, és a Taps téren átvágva akartunk eljutni a rendezvény helyszínére, csak sajnos nemvárt ellenállásba ütköztünk.

 - Mi volt ez az ellenállás?

Kakassy Szilárd: Már messziről láttuk, hogy három csendőr áll a Taps téren, de mivel mindenkit elengedtek, ezért mi is arra mentünk. Amikor közelükbe értünk megállítottak, és kérték a személyiket, majd rádión értesítették a többieket. Pillanatokon belül tucatnyi csendőr vett körbe minket, akik előre bebiflázott törvényparagrafusok számát skandálták, viszont, csak sokadik rákérdezésre magyarázták el mit is jelent az adott törvény.

- És mit jelent?

Kakassy Szilárd: Sokadik nekifutásra kisütötték, hogy mi tulajdonképpen egy műveleti területen haladunk át, mint csoport, és mivel nincs engedélyünk, ezért nem haladhatunk keresztül. Közben kipakoltatták a cuccainkat a földre, majd közölték, hogy ha a túlsó felére igyekezünk a térnek, akkor kerüljük meg a Taps teret. Mi már indultunk is volna, eközben az egyik csendőr rádión utasítást kapott és ránk parancsolt, hogy mégse menjünk.

 - Innen hogy folytatódott az ügy?

Kakassy Szilárd: Azt állapították meg, hogy mivel volt nálunk két darab transzparens és egy HVIM-es, valamint egy székely zászló – jelzem, a zászló a táskában volt, transzparens összecsukva –, ezért elő kell állítsanak, mert kísérletet akartunk tenni az ünnep megzavarására. Heves szóváltás következett ezután, majd 20 perc veszekedés és ellentmondás közepette követtük őket a csendőrautóig, amely beszállított minket a csendőrségre.

 - Mi történt aztán a csendőrségen?

Kakassy Szilárd: A transzparensek szúrták a szemüket, arra álltak rá. Biztosan sértette az önérzetüket a nyilvánvaló igazság, mivel az egyik transzparensen „Mindenki menjen vissza a dédnagyapja sírjához” felirat díszelgett. Miután ezen nem tudtak fogást találni kezdték a zászlókkal. Elmagyarázták nekünk, tudatlan székelyeknek, hogy december 1. Románia nemzeti ünnepe, és ezen a napon csak román zászló szabad lobogjon. Mikor szembesítettük a tényekkel, hogy a zászló a táskában volt, ők vetették elő a torkukra fagyott a szó és elkezdtek magyarázkodni, hogy de biztosan elő akartuk venni. További kérdésünkre, miszerint „mi ez, gondolatrendőrség?” nem válaszoltak, hanem kibökték végre amit eddig is tudtunk, hogy felsőbb utasításra cselekszenek, és az a dolguk, hogy itt tartsanak minket a rendezvény alatt.

 - Hogyan viselkedtek a csendőrök?

Kakassy Szilárd: Viszonylag kedvesek voltak. Látszott, hogy nekik sem hiányzik ez az egész. Hideg is volt, a csendőrség épülete fűtetlen. Ők is körülbelül olyan rosszul érezték magukat, mint mi, de a parancs az parancs, és miután sehogyan sem tudtak fogást találni rajtunk, és már 5 órája szobroztunk a csendőrség udvarán, 1-1 figyelmeztetéssel elengedtek minket, kivéve három személyt. Kettőt azért mert svájci bicska volt náluk, egyet meg azért, mert nem volt nála személyi. A zászlókat visszaadták, persze a rendezvénynek régen vége volt már, ezért arról lecsúsztunk.

– A Székely Hadosztályra történő megemlékezés milyen hangulatban telt?

Kakassy Szilárd: Nagyon feszült volt a hangulat, többen el sem mentek a tortúra következtében. A megemlékezés csendben zajlott, a pap nemtetszésének adott hangot előállításunk miatt, és kiállt az ellenálló fiatalok mellett.

Köszönöm az interjút, a továbbiakban minden jót!

Kakassy Szilárd: Én köszönöm. Minden jót!

(Marosi Polgár, Skype-interjú, készítette F. V. Örs)

 Szerző: MaPol - 10:03

Érik a botrány Csíkszeredában – magyarokat állított elő a csendőrség (Frissítve)

 Politika  7 hozzászólás »
dec 012011
 

A Marosi Polgár információi szerint Csíkszeredában a román csendőrség letartóztatott, majd előállított mintegy tizenöt magyart (erdélyi magyarokat és magyar állampolgárságú, magyarországiakat is), akik a Noua Dreapta csíkszeredai felvonulása ellen kívántak tiltakozni. Cikkünk folyamatosan frissül, a frissítéseket időrendi sorrendben, azaz a legfrissebb információkat legalul olvashatják az érdeklődők.

A vád: a magyar fiatalok (HVIM-tagok, a marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör tagjai, szervezetekhez nem tartozó polgárok) szándéka az volt, hogy megakadályozzák Románia nemzeti ünnepét.

Az előállítás igencsak furán zajlott: a központ felé sétáló fiatalokat megállította a csendőrség, majd átkutatta őket. Így került elő két transzparens, amelyek addig nem is lettek még kibontva. A MaPol információi szerint az egyiken az állt, hogy „mindenki menjen vissza a dédnagyapja sírjához”. Két fiatalnál kést is találtak, a marosvásárhelyi HVIM egyik oszlopos tagjától pedig elkoboztak két zászlót – ígéretük szerint ezt később visszaadják, ahogy a Marosi Polgárnak elmondta az egyik letartóztatott, akivel sikerült kapcsolatba lépnünk.

Telefonos interjúnk közben kapták a hírt az előállítottak, hogy Toroczkai Lászlót és társait szintén körbevette a csíkszeredai román rendőrség.

Frissítés1: Információink szerint az előállítottak többségét elengedték, eddigi büntetésük egy figyelmeztetés, miszerint szándékukban állt megzavarni a nemzeti ünnep lebonyolítását. Két személyt, akiknél bicskát találtak a ruhaátvizsgálás során, valamint egy személyt, akinél nem volt személyi igazolvány bent tartottak. Az elengedett magyarok a csíkszeredai temető felé vették az irányt, hogy az előzetesen meghirdetett Székely Hadosztály megalakulására emlékező rendezvényen vegyenek részt.

(Marosi Polgár)

 Szerző: MaPol - 14:10

Megdöbbentő! Egy anyának joga van megvonni a tejét gyerekétől?

 Női vonalak  8 hozzászólás »
nov 162011
 

Tegnap egy erdélyi folyóiratot olvastam (Erdélyi Konyha) és az a szomorú, hogy már Erdélyben is jelentkezik a nyugatias emancipálódás és liberális anyák felfogássa. Vírusként terjed. Ebben a folyóiratban igazából jó receptek vannak. Ugyanakkor egy olyan cikk is bekerült, ahol egy kisgyerekes nő arról karattyol, hogy túl agresszívek, azok, akik a szoptatás mellett érvelnek.

Ez a nő “Babszemanyunak” nevezik magát és szerinte egy nőnek joga van nem szoptatni a gyerekét, hogy lefogyjon és építse a karrierjét. Nem tudom miért. Talán a főnöknek nem jönne be és majd nem tud “túlórázni” magasabb posztért? Idézem: “Lássuk be: ha egy anya nem akar szoptatni, még nem köztörvényes bűnöző. Lehet, hogy szülés után fogyni akar, karrierjét szeretné építeni stb. – és joga van ezekhez.” Lehet, hogy törvény szerint nem bűnöző, de a gyereke Ellen nagyot vét.

Tehát joga van, és a gyereknek nincs joga ahhoz, hogy élete legtörékenyebb időszakában megkapja a legtermészetesebb védőpajzsot, ami megvédi a betegségektől, amikor minden védelem számít? E szerint a nő szerint én is agresszív vagyok és nem értem meg szegény karrierista nőket. Miért tenném, amikor önzőségből megvonják tejüket a még tehetetlen babáktól? Most hogy félreértés ne essen, nem azokat támadom, akik biológiailag képtelenek ezt megtenni.

Ez a nő a tápszerekre esküszik, azért, mert kifejlesztettek egy csomó műanyag tápot, ami hipoallergén, laktózmentes meg efélék, és szerinte jó, mert állítólag gyermekorvossal konzultáltak a tápszer készítők. Ugyanakkor azért is örül a tápszereknek (szerintem ez dominál a tápszerezés mögött), mert odaadhatja másnak a gyereket és ő elmehet dolgára, fogyni vagy hasonlók.

És íme az emancipáció legsúlyosabb vívmánya, amikor a nő az apára bízza a baba etetését, hogy ő elmehessen másfele. Most nem arról beszélek, hogy az apa ne segítsen, nagyon is segítsen, de vannak bizonyos határok. Ismét idézem: “Sőt, az apa is bekapcsolódhat az etetésbe, a gyerek vele is megtapasztalhatja azt a meghittséget, ami amúgy a szoptató anya kiváltsága.” Nem véletlenül a szoptató anya kiváltsága. Ilyenkor nem értem , hogy miért várjuk el, hogy egy férfi férfias legyen, ha azt várjuk el, hogy ő etesse a babát? Csodálkozunk, hogy a férfiak nem kapják a helyüket a világban, amikor a nők diktálnak, férfi munkát végeznek, a férfiakra kényszerítik az abszolút nőies feladatokat. Ugyanakkor elvárjuk, hogy férfiasak legyenek és nőnek nézzenek minket.

Tehát ilyen deviáns gondolkodású anyák léteznek a magyarok közt, valószínüleg tudtuk ezt, de még nyílvánosan is bátorítják egymást.

Lily S.

Alább egy szak oldalról másolva megjelenítem a szoptatás jelentőségét. Néhány jó tanács kismamáknak.

A szoptatás több mint egyszerű táplálás

Az anyatej a csecsemõ számára a legjobb táplálék. Pontosan azokat az anyagokat tartalmazza, amelyekre a csecsemõnek mindenkor szüksége van és amelyek elõsegítik növekedését, erõsödését. A csecsemõ testi fejlõdésével párhuzamosan az anyatej összetétele is változik, úgy, hogy a gyermek mindig a fejlõdési szakaszának legjobban megfelelõ tápanyagokhoz és védõanyagokhoz jusson.
A szoptatás nem csak az ideális összetételû táplálék szempontjából jelentõs, hanem az anya és a csecsemõ közötti érzelmi kapcsolat kialakulásában is fontos szerepet játszik.A szoptatott csecsemõ elégedett. Az anyai test melege a csecsemõben biztonságérzetet kelt. Ezért nagyon fontos, hogy a mama is jól érezze magát szoptatás közben. A szoptatáshoz nyugalom és kellõ idõ szükséges. A szoptatáshoz a legkényelmesebb testhelyzetet válassza.

Ami a csecsemő számára jó az a mama számára is a legjobb

* Az anyatej mindig rendelkezésre áll, csiramentes és mindig megfelelõ hõmérsékletû; minden szükséges tápanyagot tartalmaz könnyen emészthetõ formában.
* Az anyatej a fertõzésektõl megvédõ ellenanyagokat is tartalmaz. A szoptatás a csecsemõt allergiák kialakulásától is védi.· A szoptatott csecsemõk rendszerint nem lesznek túlsúlyosak; csak akkor szopnak amikor éhesek és csak addig, amíg jól nem laknak.
* A szoptatás a szájpadlás és az állkapocs jó formájának kialakulását is elõsegíti.
* A szoptatás az anyaméh gyorsabb visszaalakulását is elõsegíti.
* A szoptatás segíti a szövetekben elraktározódott víz kiürülését; a korábbi, a terhesség elõtti testsúly visszaszerzését.
* A szoptatással idõt és munkát lehet megtakarítani

Hogyan is kell szoptatni? Szoptatni nagyon egyszerűen is lehet.

Már a terhesség ideje alatt – a 4.-6. hónap között a kismama melle természetes hormonok hatására felkészül az elõtej képzésére. A terhesség folyamán a szervezet arra is felkészül, hogy az anyatej akkor is rendelkezésre álljon, ha a baba a tervezett idõpontnál korábban jönne világra. Közvetlenül a szülés után a mama szerveztében képzõdõ hormonok beindítják a tej termelését. Az újszülötteket ezért már a megszületésüket követõ egy órán belül a mama mellére kell helyezni. A csecsemõ korai mellre helyezése nagyon fontos, mert a szívás a tej termelõdését ösztönzi. A szülést követõ 2.-6. napon belül beindul az anyatej termelődése. Ez olykor fájdalmas is lehet. Ajánlatos ezekben a napokban a mamának kevesebb folyadékot fogyasztania. Erõs tej “belövellés” esetében az esetleges fájdalom nedves hûsítõ borogatással enyhíthetõ. A legtöbbször a rövid ideig tartó gyakori szoptatás is segíthet.

 

Mire kell figyelni a szoptatásnál?

Semmi baj, nem kell megijedni. Ha Ön még nem szoptatott és így nem rendelkezik tapasztalatokkal, az elsõ napokban nyugodtan támaszkodjék a szülésznõ és a csecsemõ-ápolónõvér gyakorlati tanácsaira. Nagyon fontos a helyes szoptatási tartás. Ha a gyermekét megfelelõ helyzetben szoptatja, ez a legjobb védelem a mellbimbók megsérülése megelõzésére. Helyezze magát kényelembe. A csecsemõt has a hashoz pozícióban úgy fektesse magához, hogy a babának a szopáskor ne kelljen elfordítania a fejecskéjét. Érintse a baba ajkát a mellbimbójához. Amikor a baba kinyitja a száját, gyorsan húzza magához, hogy a csecsemõ az egész bimbóudvart vegye a szájába. Nem kell attól félni, hogy a gyerek nem fog elég levegõt kapni e kis trükk következtében. Nem kell az ujját a mellhez szorítani, hogy a gyermek orra szabadon maradjon. Ha a gyermek popsiját szorosan saját testéhez húzza, ez magától megtörténik. Az a legjobb, ha elõször megkéri a csecsemõápoló-nõvért, mutassa meg a helyes szoptatási helyzetet. Legyen türelmes, a szoptatást meg fogja tanulni!

Ízletes és egészséges. A helyes táplálkozás szoptatáskor

A mama tápláléka a babáé is. Az anyai szervezet az anyatejjel látja el a csecsemõt minden szükséges tápanyaggal, vitaminokkal, nyomelemekkel, továbbá ellenanyagokkal. Ezért táplálkozzék kiegyensúlyozottan és fogyasszon teljes értékû élelmiszereket (gabonatermékek, zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek, dió, stb.). Ebben az idõszakban nem javasolható a koplalás, fogyókúra, mert a szervezetben megkötõdött káros anyagok felszabadulhatnak. Igyon naponta 2-3 liter folyadékot, pl. teát, ásványvizet, és gyümölcsleveket. Figyelje meg, hogy a baba elviseli e azokat az ételeket és italokat, amelyeket Ön fogyaszt. Némely csecsemõ felfúvódással, puffadással érzékenyen reagál a káposztára, hüvelyesekre, vagy a hagymára, mások pedig a citrusféléktõl kiütéseket kapnak. Kérjük gondoljon arra, hogy a nikotin és az alkohol az anyatejjel átjut a csecsemõ szervezetébe és így a csecsemõk is részesülnek ezekbõl az élvezeti mérgekbõl! Nyugtalanság, izgalom, vagy álmatlanság léphet fel a csecsemõnél, ha az anyukája kávét vagy teát ivott. Gondoljon arra, hogy a gyermek mindig Önnel együtt iszik!

 

Minden nap pontosan azt kapja, amire szüksége van. Szoptatás a különbözõ növekedési időszakokban.

Szoptatás a szülés után. Az elsõ szoptatásoknál az újszülött az értékes, könnyen emészthetõ elõtejet kapja, amely emellett ellenanyagokban is gazdag. Bár az elõtej mennyisége nagyon kevés, mégis egyedüli táplálékként kielégítõ a tejelválasztás beindulásáig. Ezért próbálkozzék meg a szoptatással mindjárt a szülés után olyan hamar, ahogy azt az Ön állapota lehetõvé teszi és a baba is hajlandó arra. A baba ezt megkönnyíti: természetes keresõ és szopóreflexszel rendelkezik és többnyire már a születését követõ egy órán belül keresõ és szopómozgásokkal jelzi, hogy már inni kíván.

Szoptatás az első napokban

Szoptassa a babát lehetõleg már kezdettõl fogva, szükség szerint Próbálkozzék a szoptatással, ha olyan érzése van, hogy a baba éhes. Az egészséges csecsemõk általában minden 2-3 órában jelentkeznek, egyesek hangosan, mások szopómozdulatokkal. Figyelje meg, hogy gyermeke mikor akar enni. Az álmos babákat gyakrabban kell felkelteni. Mivel szervezetének hozzá kell szoknia a szoptatáshoz, az elsõ napokban egy pár percig eltarthat, amíg a tejadási reflex kialakul és a baba a mellben lévõ tejhez hozzájuthat. Ezért a babát a mellen kell hagyni olyan hosszú ideig, amíg be nem fejezi a szopást, de legalább 10 percig mellenként. Minél gyakrabban szoptatjuk, annál több tej fog képzõdni. Az elsõ napokban a baba születési súlyának akár 10%-át is leadhatja, ez teljesen normális dolog.

 

Szoptatás az első hetekben

Tapasztalni fogja, hogy milyen gyorsan boldogul a szoptatással. Biztos lehet abban, hogy gyermeke mindig kielégítõ mennyiségû táplálékhoz jutott. A baba súlyának mérése minden etetés elõtt és után ésszerûtlen és szükségtelen. Az állandó ellenõrzés teljesítménykényszerrel jár, ez stresszel jár, a stressz pedig csökkenti a tejképzõdést. A baba egyszer többet, máskor kevesebbet szopik, ez természetes dolog. Csak az a fontos, hogy az elsõ hetekben a heti gyarapodás 150-200 g legyen. Eltérés esetén ezt beszélje meg a gyermekorvossal. Ha a baba bõre rózsás és naponta 5-6 pelenkára van szüksége, az ugyancsak a megfelelõ jó táplálást jelzi. A szoptatott csecsemõ széklete pépes-hígan folyós konzisztenciájú. A gyerekek egy részének naponta többször is, a többieknek csak kétnaponta van székletük; mindkét gyakoriság normális. A teljes mértékben szoptatott gyerekeknek hathónapos korukig nincs szükségük olyan kiegészítő ételekre, mint a pürék, gyümölcslevek. Ez után, a kiegészítő ételek mellett tovább is lehet szoptatni.

Biztosan elég teje van gyermeke számára

A gyerekeknél néha a 6. és a10. napos, valamint 5. és 6. hetes koruk között és gyakran 3 hónapos korukban ugrásszerû hirtelen növekedés lép fel. Ezekben az idõszakokban a baba éhesebb lesz. Ilyenkor ne adjon neki kiegészítõ ételeket, hanem szoptassa gyakrabban, mégpedig másfél – kétóránként. Egy-három napon belül szervezete alkalmazkodni fog a baba nagyobb étvágyához, a gyakoribb szoptatás megemeli a tejtermelést. Fordítson nagyobb gondot ebben az idõszakban a kiegyensúlyozott, teljes értékû táplálkozásra és vegyen magához megfelelõ mennyiségû folyadékot. Gondoljon arra, hogy minden kiegészítõ táplálék, amelyet a gyermeknek adna, csökkentené a tejképzõdést és az elsõ lépést jelentené az elválasztáshoz. Az anyatej az elsõ félévben rendszerint teljesen elegendõ. Az 5. és a 6. hónap folyamán a baba más táplálék után is érdeklõdni fog. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gyermek táplálását hirtelen teljesen át kellene állítani. A szoptatásokat csak lassanként váltsa fel más táplálékokkal. Életkortól függõen elõször zöldségfélékkel, majd tejbegrízzel. A tejképzési inger csökkenésével a tej mennyisége is folyamatosan csökken, egészen addig, amíg a legutolsó szoptatást is felváltja a kiegészítõ táplálék. Ez a folyamat az elõfeltétele annak, hogy a szoptatás megszüntetése semmilyen testi problémát ne okozzon.

Nincs ok az aggodalomra. Bevált tippek a kisebb problémák megoldásához

Ha a szoptatás problémákat okoz

A szoptatás kísérõjelensége lehet a mellbimbók kisebesedése. A szoptatási idõszak alatt tejpangás/tejtorlódás is elõfordulhat, de ez csak nagyon kedvezõtlen esetekben vezethet emlõgyulladáshoz. A mellbimbók kisebesedése/fájdalma gyakran érzékeny bõr esetében lép fel. Általában a mellbimbó fájása átmeneti jelenség, amely a további szoptatások során rendszerint elmúlik, mert a mellbimbó ehhez az igénybevételhez hozzászokik
Az érzékeny mellbimbók számára egy bevált egyszerû gyógymód; hagyja a mellbimbóra rászáradni a nyál és tejmaradékokat a szoptatás után. Ha a mell feszül és fáj, érintésre érzékeny, valószínûleg tejpangás/tejtorlódás alakult ki. Nagyon fontos, hogy a mell tájékát szoptatás elõtt felmelegítse -meleg borogatással a mell meglágyul és ez megkönnyíti a tej távozását- a szoptatási szünetekben pedig lehetõleg hûvösen kell tartani. A tejet kézzel is kifejheti. Szoptassa a babát gyakrabban és pedig úgy, hogy a gyerek állkapcsa a pangás területére kerüljön. A baba nyelvével és állával kiüríti a pangó területet. Abban az esetben, ha a tejtorlódás 24 órán belül nem oldódik meg, vagy közben belázasodik, haladéktalanul orvos segítségét kell kérni. Minden szoptatási nehézség jelentkezése esetén kérje az ápolónõvér, a szülésznõ és az orvos szakszerû segítségét.
Ezen kívül tanácsot kérhet olyan szoptatócsoportoktól, amelyek önsegélyezõ szervezetként rendszeresen találkoznak a szoptatós anyák útbaigazítása céljából. Információkat szerezhet a lakhelyéhez közeli szoptatócsoportról az alábbi címen: Szabad Szoptatási Csoportok Munkaközössége (AFS) Szövetségi egyesület e.V.Gertraudgasse 4.97070 Würzburg Telefon 09 31/57 34 93www.afs-stillen.de


FIXIES melltartóbetétek szoptatáshoz – gyengéd kényelem a szoptatás után

Miután az anyatej és a baba nyálának utolsó maradékai a szoptatás után leszáradtak, a Fixies melltartóbetétet lazán be kell helyezni a mellbimbó és a melltartó közé. Mivel az emlõk a szoptatás alatt különösen érzékenyek, az új Fixies melltartóbetétek különösen lágy fliszbõl készülnek. A nagyteljesítményû nedvszívó mag a kicsorduló tejet megbízhatóan felszívja. A Fixies követi az anatómiai formákat és ezért a melltartóbetét kényelmesen és feltûnés nélkül viselhetõ. Lélegzõ külsõ oldala ideális bõrklímát garantál és megelõzi a gyulladásokat.

(Hartmann)

 Szerző: MaPol - 18:52

A világ urainak üzenem: anyátok picsája!

 Kultúra, Politika  7 hozzászólás »
nov 162011
 

A Nemzetközi Energiaügynökség nemrég kiadott jelentése egyértelműen kimondta: kész, vége, a klímaváltozás visszafordíthatatlan- persze meglebegtette a lehetőséget, hogy ha…, és persze amennyiben. Nocsak, ha és amennyiben a kormányok, a bankok és a többiek visszavesznek a környezetszennyezésből, a hatalom iránti ragaszkodásukból és a többi olyanból, amiből biztos, hogy nem fognak, nos, akkor még van esély. Anyátok!

Pedig milyen szépen indult: megszabadultunk a kommunista diktatúrától és örvendtünk. Vehettünk végre farmert, azt olvasunk, nézünk, amit akarunk. Aztán valahol, valamikor és méghozzá nem is olyan régen mindez átfordult.

Azt mondták, hogy az egyén a fontos. Léágy szabad, valósítsd meg önmagad. Azt csináltuk, ész nélkül. Megszabadultunk a családunktól, barátoktól, szerelmektől és szeretőktől, azoktól, akiket szeretünk és azoktól is, akik szeretnek minket. Mert egyéniségekké kellett váljunk, mert akkor sikeresek leszünk – mondták ők. A végeredmény? Soha ennyi egyforma – egyformán bárgyú és hülye – ember még nem volt ezen a bolygón. Velük már alig lehet valamit kezdeni, ha meg akarjuk állítani a folyamatot. Ezt tettétek, mert megtehették, mert hittünk nekik. Anyátok!

Azt mondták, nem számít a nemzet, az idejét múlt fogalom. Nem számít a család sem, a párkapcsolatok, mert azok „visszahúznak”, az egyéniséged nem tud „kiteljesülni”. És mentünk előre ész nélkül, felrúgva az ősi szabályokat, helyette pedig mindenki egyénileg alkotott szabályokat magának. Mert az jó, attól egyéniségek vagyunk és önállóak. Mi lett az eredmény? Annyi gyerek sem születik már, hogy fennmaradhasson nemzetünk, az európai civilizációnk stb. Mi lett az eredmény? Soha annyi magányos – korszellemnek megfelelő kifejezéssel élve: szingli – nő és férfi még nem volt a világon, mint manapság. Talán a tatárjárás vagy a világháborúk után. Békeidőben biztosan nem. Bravó! Eltörölték az erkölcsi, évezrede jól bevált szabályokat, helyette kaptunk egy rakás betegséget. Anyátok!

Azt mondták, a pénz beszél. Ha pénzed van, előbb utóbb mindened meglesz. Szerelmet, egészséget azonban ma sem adnak pénzért. Kurvákkal és stricikkel teltek meg azok a parkolók, ahol, amikor mi még gyerekek voltunk, játszódhattunk. Hajszoltuk a pénzt, az anyagi javakat, és belebetegedtünk. Mert azt tanítottátok, ne legyünk elégedettek, mindig több, jobb és főleg „más” kelljen nekünk. Mi elhittük – persze, már aki – és most itt állunk széthajszolva, idegbetegen, frusztrációkkal telve. Anyátokat!

Elvettétek a pénzünket, mert majd a bankok… És többé nem kell már addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Mert a bank odaadja neked azt a pénzt, ami kell az álmaid megvalósításához. Mi elhittük, eladósodtunk, ők pedig vonogatják a vállukat, és olyanokat mondanak, hogy a következő húsz évben nem szabad túlköltekeznünk, és akkor minden rendben lesz. Érdekes, sem szűkebb, sem tágabb köreimben nem ismerek olyant, aki túlköltekezett volna. De ők mégis ezzel a tanáccsal látnak el minket. Anyátok!

Azt mondtátok, hogy tudásalapú társadalom. És szülők ezrei rokkantak belé, hogy gyereküket taníthassák, sokszor eredmény nélkül. Hülye volt a gyerek? Lófaszt! Kontraszelekció, és ismerősöm ismerőse. Bukarestben mitikázás, Budapesten mutyizás, Nyugaton dettó. És a tehetségtelenek lettek vezérigazgatók, nagy lové, nagy kocsi, a tehetségesek pedig csicskák, vagy elkeseredettek. Most pedig csodálkoznak, hogy szar a szitu, a birka tömeg pedig azon ámul és bámul és hogy ők miért nem tudnak megoldást. Hisz’ eddig olyan okosakat mondtak a tévében… Hát, ez lett belőle. Anyátok!

A legszomorúbb az egészben, hogy szemmel láthatóan nem képesek megváltoztatni hibás gondolatmenetüket. Ma sem hallunk egyebet, mint „pénzügyi stabilitás”, „megmenteni a bankszektort”. A polgároktól vesznek el, tőlem és tőled, hogy megmentsenek minket. Téged és engem. Azok, akik egyszer már elbaszták. Bravó, úgy látszik ez kellett a világnak, hogy ráébredjen: erkölcsi és morális értékek megbecsülése nélkül nem jutunk sehova. Az ébredés lassú, de elindult.

Nekik pedig? A kurva anyjukat, azt!

Most kibontok egy üveg jó bort, behúzódok a kandallóm elé, és megcsókolom szerelmem.

Örs

 Szerző: MaPol - 12:52

Új szelek fújnak Erdélyben

 Politika  7 hozzászólás »
nov 062011
 
Gyakorlatilag a magyarországi parlamenti választások óta szinte lélegzetvisszafojtva figyelte az erdélyi magyarság politikával foglakozó közönsége, hogy mi szél hozza majd erre az új kormány tagjait, a megmerevedett erdélyi magyar politikai intézményeit miként kívánják átszabni. Aztán a mai hírrel – mely szerint Markó Béla nem jelölteti újra magát az RMDSZ elnöki tisztségébe – végképp nyilvánossá vált, hogy milyen kierőszakolt változásoknak nézünk elejibe.
Hargita keresztje

Hargita keresztje

A szeretet határtalan – hirdeti a Hargita tetején található kettős kereszt

A kierőszakolt kifejezés jelen esetben egyáltalán nem túlzás, hiszen akinél a pénz, akinek „van háttere” az előbb-utóbb diktálni is fog majd. Pénzt, hátteret és minden egyebet, ami egy politikai párt fenntartásához szükséges pedig három módon szerezhetett az erdélyi nagypolitikai játszmákban részt venni szándékozó magyar: Budapestről, Bukarestből és mindkét helyről.
A bukaresti pénzeken az RMDSZ tartotta rajta korántsem enyvességtől mentes mancsait, olyan régóta már, hogy a ’89-es forradalom előtt és után születettek számára ez már szinte evidencia, öröklött jog, vagy valami hasonló, de mindenképp valami olyasmi, ami az RMDSZ-t illeti meg, és amibe beleszólnia senkinek nem lehet.
Így hát a magyarországi választások eredménye nem is annyira az RMDSZ jövőbeni helyzetét befolyásolta, mint a magát nemzetinek és jobboldalinak valló ellenzékét. Ki lesz Orbán kegyeltje? – várta a választ Budapestről Erdély apraja-nagyja.
A megkerülhetetlenek: Markó és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Sokan, a naivabbak közül azt várták, hogy Orbán, háta mögött a 2/3-os felhatalmazással végre ledarálja Markóékat, és az RMDSZ ellenzékéből állít össze egy, a romániai parlamenti választásokon is eséllyel induló magyar pártot. Ám ezt csak az vehette komolyan, aki az elmúlt éveket a hírek és azok elemzésének böngészése nélkül töltötte, igaz, ilyen beállítottságú önjelölt politikusokból nálunk már Kőröst, Marost, Oltot és Dunát lehetne rekeszteni. A vájt fülekkel bírók már sejthettek valamit, hiszen Orbán európai politikájáról – igaz ugyan, hogy egy-két rövidhír erejéig – már a legelején beszámolt a budapesti sajtó. Prioritás: Lengyelország és Románia. Ebből viszont már gondolni lehetett arra, hogy Viktor-Viktor nem fog ujjat húzni a román nagypolitikával, nem fog egy újabb frontot nyitni, különösen akkor, amikor Magyarország Szerbia, Szlovákia és Ukrajna irányába kifejezetten feszült kapcsolatokat kénytelen ápolni. A békés szomszéd jobban kellett Orbánnak mint egy falat kenyér, no meg mint az erdélyi magyarság politikai megtisztulása.
Ebben a játszmában viszont az RMDSZ megkerülhetetlen volt Budapest számára. Ezek után már nyilvánvaló volt: az RMDSZ megmarad Erdély nagypolitikai térképén, kérdés csak mindennek a lemenedzselése maradt. Tavasszal már szárnyra kaptak olyan hírek, miszerint Markó lemond az RMDSZ elnöki tisztségéről. És lám, itt vagyunk. Amint az ma kiderült, nem indul a jövő februárban esedékes tisztújítón. Innen kezdve pedig nyitott az út a „nagy erdélyi megbékélés” nevű színdarab főbemutatója előtt: Tőkés László visszatér az akolba, Budapest elégedett, Bukarestnek nem kell fájjon a feje egy túl radikális magyar párt hangoskodása miatt, ráadásul a jövőbeli „összefogás” biztosan jobboldali lesz, így Traian Basescu elnök tulajdonképp egy szövetségest kapott magának. Azt is illik észben tartani, a Fidesz és a Basescu kedvenc pártja, a Demokrata-Liberális Párt ugyanannak az Európai Néppárt frakciónak a tagjai. Az EP alelnöke pedig Tőkés László. Összeért amit éveken át kevertek gondos kezek? Össze biza’!
Halálos tangó: Tőkés László, baráti köre és az örök vesztes Szász Jenő és az MPP-je
RMDSZ-en kívüli és Tőkés László által befolyásolt politikai szervezetekről nincs értelme beszélni. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amely azután alakult meg, hogy Tőkést megfosztották az RMDSZ tiszteletbeli elnöki címétől mai napig Tőkés Baráti Körként funkcionál. Az első időszakban, még az alakulás és az ellenzékiség szárnybontogatásainak idején talán történhetett volna másként, de jó magyar szokáshoz híven, hamar táborokra oszlott az amúgy is csekély lélekszámú ellenzék. Megalakult a rendkívül kreatív elnevezéssel bíró székely Nemzeti Tanács, majd az erdélyi magyar polgárok verekedték ki maguknak a pártalapítás lehetőségét. Ebből lett a Magyar Polgári Párt élén Szász Jenővel, amit nevezhetünk nyugodtan Jenő-pártnak, vagy inkább Kövér László Erdélyi Baráti Körnek. Mindenesetre ennyiből már gondolhatja az olvasó, hogy valahogy az MPP-ben sem az vált fontossá, hogy eredményeket tudjon felmutatni. A budapesti ellenzéktől (Fidesz, KDNP) érkező pénzek igencsak magas színvonalú megélhetést biztosítottak az MPP prominenseinek, dacára annak, hogy eredményeik siralmasnak is csak nagyfokú eufemizmussal nevezhetők.
Tőkés Lászlóval pedig lassan mindenki összekülönbözött, a helyzet ma már ott tart, hogy Szász Jenő és Tőkés László, az erdélyi magyar jobboldali ellenzék két vezéralakja szóba sem áll egy mással. Azt csak ők tudják, hogy miért, ám Erdély-szerte reménykedtek a magyarok, hogy az Orbán-kormány megérkezése után más lesz a helyzet, kiegyezik a Tőkés- és a Jenő-tábor. Tőkés László ekkor már az RMDSZ ölében ücsörgött, miután az első romániai EP-választásokon függetlenként bejutott, a második lehetőséget már nem merte megkockáztatni: megalakult a magyar összefogás listája, ami tulajdonképp annyiból állt, hogy Tőkés megkapta a tuti befutónak számító RMDSZ-lista első helyét. Temesvár egykori hőse, az RMDSZ legvehemensebb kritizálója visszatért hát az akol melegébe – vonták le a következtetést, sokan árulásnak nevezve és érezve eme tettét.
A kérdés viszont Tőkés László részéről mindig is így hangzott: kivel, ha nem az RMDSZ-szel? És tegyük hozzá, főleg így utólag, joggal sérelmezte Tőkés László, hogy nem talál magának komolyan vehető politikai partnereket Erdélyben. Orbán Viktor akkor már látványosan távol tartotta magát és pártja főbb embereit az MPP-től, Szász Jenő csak Kövér Lászlót és néha-néha egy Bayer Zsoltot tudott felmutatni az illusztris vendégek fogadását erőbemutatóként is felfogó székely-magyar közönségnek, ami az eredményesség szempontjából igencsak sovány teljesítmény. A 2008-ban lezajlott önkormányzati választások pedig bebizonyították: az MPP-nek aligha van helye az erdélyi magyar politikai színpadon. A könnyebb megértés kedvéért csak néhány alaperedmény, illetve eredménytelenség:
 - Szász Jenő elbukta a Hargita megyei tanácselnöki versenyt, ráadásul lemondva a székelyudvarhelyi polgármesteri székről (a helyi lakosság biztos benne, hogy Jenőt újraválasztották volna, különösen, hogy egy névtelen és ellentmondásos személyiséggel bíró RMDSZ-es jelölttel kellett volna megmérkőzzön. Szász Jenő eme visszalépését mai napig sokan értelmezik úgy, hogy tudatosan adta el székelyudvarhely polgármesteri székét az RMDSZ-nek)
 - Marosvásárhelyen az MPP nem érte el a városi tanácsba való bejutáshoz szükséges küszöböt, ám az eredménye pont annyira volt elég, hogy az addig magyar többségű tanács aránya felboruljon.
A szórványmagyarság körében kifejezetten káros volt az MPP indulása.
 - Legjobb példa Magyardécse esete. A húsz éve magyar polgármesterrel rendelkező, egy román tenger közepén fekvő községben úgy került a település élére egy román politikus, hogy az MPP megfúrta a biztos nyerőnek számító RMDSZ-es magyart.
A fentiek után egyáltalán nem meglepő, hogy Tőkés László nem kívánt az MPP-vel együttműködni, annál is inkább, mivel Szász Jenő már szinte nem is titkolta, a polgáriak pártjának csak és kizárólag székelyföldi szerepet szán. Azaz, ahogy egy, a helyzetet jól ismerő székely fogalmazott: megmaradni a saját politikai szemétdombján, hiszen ott biztosan ő marad a kiskakas.
Tőkés László pedig ez idő alatt némiképp magányosan járta útját, visszatérve végül oda, ahonnan elindult, azaz az RMDSZ listájára.
Nemrégiben pedig bejelentette: pártot alapítanak. A nemes egyszerűséggel csak Tőkés Pártnak nevezett politikai formáció pedig hosszú időre bebetonozhatja, és egyúttal meg is nyugtathatja a kedélyeket Erdélyországban. Immár mindenki előtt biztossá vált: Orbán erdélyi kegyeltje Tőkés László. Százmilliókat kapott Demokrácia Központok létrehozására, ahol az erdélyi magyarok állampolgársági kérvényének ügyében segítenek a hozzájuk fordulóknak.
(Míg Tőkés ennek létrehozásáért kilincselt Budapesten, addig az MPP és az SZNT megszervezte a 300 székely budapesti Parlamentbe történő felutazását. Az esemény megható mivoltáról most kár is cikkezni, ám jól mutatja, hogy míg az MPP csak szimbolikus és látványos rendezvények megszervezésére alkalmas, addig Tőkés László az erdélyi magyarok számára egy viszonylag fontos és sürgős ügyben ért el eredményeket.)
Semjén Zsolt a nyár eleji erdélyi látogatásán Szász Jenővel nem, Tőkéssel és az RMDSZ-szel viszont találkozott. Az egykor Markó-tanyának számító Szülőföld Alapnál most Toró Tibor, Tőkés régi harcostársa és jó barátja osztja a pénzt. Ennyi elég is, hogy az erdélyi magyar politika örök vesztesének számító Szász Jenőnek és pártjának világossá váljon, kinél van a személyi igazolvány – hogy erdélyiesen mondjam, a buletin.
Nem segített Szász Jenőn a Barikád hetilapban, és a Barikád.hu hírportálon nemrégiben megjelent cikk sem, amelyben Tőkés László december elsejei Kempinszki szállóban tartott fogadását támadták, nem riadva vissza attól sem, hogy Temesvár egykori hősét alaptalanul rágalmazzák, mintha az egyenértékű lenne a Medgyessy-Nastase koccintással. (A Kuruc.info korrektül számolt be, nem jósolt “előre elkövetett hazaárulást”, lásd EZT – Friessner József megjegyzése.)Tőkés pont ellenkező szándékkal ment oda, lemosni a gyalázatot, ugyanakkor az erdélyi magyar közönség visszaemlékezhetett arra, amikor, óriási meglepetésre, a Tőkés László szerint a magyarság számára gyásznapnak számító december elsején a bukaresti román parlamentben láttuk viszont Szász Jenőt, ahol is Basescu elnökkel koccintott a nagyromán ünnepen. Ki beszél? Ennyire nem ismeri a Jobbik az erdélyi valóságot? – csóválta a fejét a józanul gondolkodó székely-magyar a Barikád.hu-t olvasgatva, hogy aztán két napra attól harsogjon az erdélyi és a román média, hogy Tőkést pont a Kempinszkiben tett kijelentései miatt kéne megfosszák a román állampolgárságától.
Összegezve: valóban új szelek fújnak Erdélyben, az RMDSZ új elnökével majd sikeresen el lehet adni a megváltozott párt történetét, Tőkés László pedig összefoghat majd velük. Tegyük hozzá: nem biztos, hogy ez így rossz az erdélyi magyarságnak. A magyarországi politikai helyzet kényszerképzetként történő átültetése Erdélybe megbukott, meg kell tanulnunk, hogy számbeli kisebbségben élve minden egyes apró előrelépés nagy eredménynek számít nekünk. Különösen igaz ez annak fényében, hogy az anyaország, ha akarna sem tudna nekünk segíteni. Így gondjainkkal magunkra maradtunk, célszerű hát olyan embert elfogadnunk közösségünk vezetőjeként, aki helyzeténél fogva képes elérni ezeket az apró eredményeket.
Ez a helyzet pedig mindaddig fennmarad, amíg nem születik meg egy „erdélyi Jobbik”, egy olyan modern, felvilágosult, ám a tabudöntögetések mellett radikálisan elkötelezett párt, amelyik a húsz éve mézesmadzagként használt autonómia nevű kampányprogramot valami elérhetőre, hasznosra tudja lecserélni, sikerélményhez juttatva ezzel a sokat szenvedett magyarságot. Erre viszont egyelőre nem sok esély mutatkozik, az MPP képtelen a megújulásra, ráadásul elvesztette a harcot a Tőkés-irányította platformmal szemben, a püspök úr új pártjának programját pedig Budapest írja, az RMDSZ-ét Bukarest. Remény azonban van: az Erdélyi Magyar Ifjak, a HVIM, a Marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör, a Székely Gárda, a Székely Pajzs és a többi civilszervezetben tömörülő fiatalság még mindig jelentős erőt képvisel Erdélyben.
Ennek pedig előbb-utóbb gyümölccsé kell érnie.
Friessner József
 Szerző: MaPol - 12:59

Több mint szavazás II. rész: Marosvásárhelyen a magyar jelöltek egymást marják

 Politika  8 hozzászólás »
nov 062011
 

Marosvásárhely címereMagam sem hittem volna, hogy a múltkori cikkemből sugárzó pesszimizmus ennyire megalapozott lenne. Akkor azt írtam, hogy nem látszik még, ki lesz az a magyar jelölt Marosvásárhelyen, aki eséllyel veheti fel a város polgármesteri székéért folyó versenyt a jelenlegi, mindeddig nem is túl rosszul teljesítő román polgármesterrel, Dorin Floreával.

 

Nos, a helyzet azóta gyökeresen változatlan maradt, hogy egy ilyen képzavarral próbáljam meg kifejezni azt a zűrzavart, ami ma uralkodik a legnagyobb lélekszámú magyarsággal rendelkező városkában, amely mintha elfeledte volna, hogy valamikor, nem is oly rég, még Székelyföld fővárosaként nevezték.
A helyzet ma a következő: az RMDSZ csúcsvezetése által óhajtott jelöltet sikerült lenyeletni a helyi szervezetben még meglévő akadékoskodók torkán. A módszer, az ide vezető út természete pedig jól jelzi, hogy mi várható a nagypolitikában. Vass Leventét, az egyébként tehetséges, ám egyáltalán nem ismert RMDSZ-es államtitkárt elsőként a Tőkés László vezette EMNT nevezte meg, mint a lehetséges legjobb magyar jelöltet, megkerülve a másik magyar jobboldali pártot, az MPP-t, aki mindvégig egy pártok felett álló jelöltben gondolkodott. Az RMDSZ csúcsvezetése pedig az EMNT támogatására hivatkozva tudta lenyomni a marosvásárhelyi tagsága torkán, hogy szemben a jelenlegi alpolgármesterrel, Csegzi Sándorral, a helyi szervezet az ifjú államtitkárt támogassa.
Időközben pedig felvillant egy, a magyarság szempontjából jó esélyekkel kecsegtető jelölt lehetősége is: dr. Benedek Imre, a város híres szívsebésze bejelentette, hogy függetlenként indul a városvezetői székért folyó versenyben. Kár is beszélni róla, az anyaországi olvasók kedvéért viszont pontosítsuk: Vass Levente ismertsége még a helyi magyarok körében is roppant alacsony, elfogadottsága pedig kérdéses. Dr. Benedek Imrét viszont mindenki ismeri a városban, nem mellékes körülmény az sem, hogy a románok egy részének a szavazataira is támaszkodhatna. A magyarok szempontjából még szóba jöhet Smaranda Enache asszony, a „jogvédő”, aki magyarbarátsága révén bírja a helyiek szimpátiáját, ám balliberális jellegű jogvédő munkája által igencsak óvatos reményeket táplálhatunk vele szemben. Amúgy pedig az is kérdéses, hogy – látván az RMDSZ és az EMNT közötti összefogást – nem lép majd vissza Vass Levente javára. A puhítás mindenesetre már megkezdődött, az RMDSZ-Tőkés-párt közös jelöltje az erdélyi magyar sajtóban üzent Enache asszonynak, mondván, „bízik bölcsességében”.
Az MPP pedig egyelőre vergődik: a nemrég lezajlott városi tisztújításuk során sikerült egy hozzáértő, fiatalos csapatot felállítaniuk, ám továbbra is kérdés, hogy a pártot vaskézzel irányító Szász Jenő mennyi autonómiát biztosít a helyi alapszervezetnek. Az ideális persze az lenne, ha dr. Benedek Imre személyében a pártokon kívül – sőt, azokon felül álló – esélyes magyar jelöltet támogatná az MPP.
Összességében viszont azt kijelenthetjük: az erdélyi magyarságot felrázó, a modern világ vérkeringésébe bekapcsolódó új politikai irányzat megszületése elmaradt, jövőre is elmarad. A sárdobálás, a magyar a magyar ellen mint politikai ideológia továbbra is makacsul tartja magát, egyre több embert taszítva el a közélettől. Közkeletű vélemény Erdély különböző szegleteiben: olyan ez a jövő évi választás, mint a nagy megtisztulás előtti utolsó nagy mocsokhullám. Aki ebből kimarad, építkezik és kidolgozza válaszait az erdélyi magyarságot valóban érintő problémákra, nos, az az erő 2016-ban mindent vihet.
Addig viszont még sok víz folyik le a Maroson…
Friessner József
 Szerző: MaPol - 12:55
Page 1 of 212
© 2012 Marosi Polgár Suffusion theme by Sayontan Sinha